Dalaim
2010-ben készítettem a tíz saját
szerzeményt tartalmazó lemezem…
A dalok meghallgathatók, letölthetők, de
ÜZLETI CÉLOKRA NEM HASZNÁLHATÓK!!!
Svájci jogvédő iroda
01. Ha mindent ami volt, elfelednél
Hosszú búcsú és egy kézfogás,
Néhány könnycsepp, egy vallomás.
Tanúnk volt rá a csillagos ég,
Egy az álmunk, hogy találkozzunk még!
Elszálltak az évek nélküled,
Ma sem tudom, mi lehet veled.
Ha mindent ami volt, elfelednél,
A múltnak néma búcsút intenél,
Ha megszegnéd a rég adott szavad,
Mert egy ösztön magával ragad.
Ha mindent ami volt, elfelednél,
De emlékem e dallal visszatér,
És álmaidban újra él a nyár,
Megérzed, hogy valaki vár.
Az a búcsú és a kézfogás,
Egy elfelejtett vallomás.
Titkunk őrzi a csillagos ég,
De ki tudja, találkozunk-e még?
Elszálltak az évek nélküled,
Ma sem tudom, mi lehet veled.
Ha mindent ami volt, elfelednél,
A múltnak néma búcsút intenél,
Ha megszegnéd a rég adott szavad,
Mert egy ösztön magával ragad.
Ha mindent ami volt, elfelednél,
De emlékem e dallal visszatér,
És álmaidban újra él a nyár,
Megérzed, hogy valaki vár.
Kovács Mihály–KoMi 2000. március 14.
02. Tárd ki két karod!
Tárd ki két karod
És mondj el egy imát:
„Uram segítsd nemzetem,
E szép MAGYAR HAZÁT“
Azt mondják, hogy nincs esély
Mert kis nemzet vagyunk.
Azt mondják, hogy nem lehet,
Mert bűnösök vagyunk.
Azt mondják, hogy csend...,
Mi semmit sem értünk,
De nem mondják, hogy mennyi
szörnyűt megértünk.
„Megbűnhődte már e nép“
Így szól a himnuszunk,
Minden határt elfeledve,
Mi össze tartozunk.
Hamis próféták
Nem kell kioktatás,
Csak miattatok nincs
őszinte kézfogás.
Tárd ki két karod
És mondj el egy imát:
„Uram segítsd nemzetem,
E szép MAGYAR HAZÁT“
Kovács Mihály–KoMi 2008. augusztus 11.
03. Te vagy ki szívem kíván
Legyen szép csillagos éj,
Holdvilág, hogy sose félj,
És legyen áldott a nap,
Amikor megláttalak.
Legyen minden oly csodás
Mint veled a találkozás.
Te vagy, kit szívem kiván,
Ki mindig mellettem áll,
Nélküled mit ér a fény,
Amikor nincs már remény.
Az élet ha megvisel,
Nem pótolhatjuk semmivel,
És ha a sors átölel,
Örökre búcsúzni kell.
És mint az elsõ napon
A lelkemet neked adom.
Te vagy, kit szívem kiván,
Ki mindig mellettem áll,
Nélküled mit ér a fény,
Amikor nincs már remény.
Te vagy, kit szívem kiván,
Ki mindig mellettem áll,
Nélküled mit érek én,
Amikor nincs már remény.
S ha végül megkönnyezel,
Egykor újra majd velem leszel.
Te vagy, kit szívem kiván,
Ki mindig mellettem áll,
Nélküled mit ér a fény,
Amikor nincs már remény.
Te vagy, kit szívem kiván,
Ki mindig mellettem áll,
Nélküled mit érek én,
Amikor nincs már remény.
Kovács Mihály–KoMi 2004. szeptember 30.
04. Két szemed
Ring a csónakunk, holdfényben a tó,
Egy furcsa érzelem, el sem mondható,
A partról régi dalt hoz felénk a szél,
Egy kedves dallamot, mely rólunk is mesél.
Két szemed
Nézem és elkábít a képzelet,
Nélküled mit sem ér a nyár,
Te szőke lány.
Két szemed,
Bennük ha meglátom a kék eget,
Egyszerre elolvaszt a vágy,
Te szőke lány.
Ring a csónakunk, halkan zúg a nád,
Összesímulunk, oly forró a szád.
Szól a régi dal, lelkünket hatja át,
Testünk felveszi a dalnak ritmusát.
Két szemed
Nézem és elkábít a képzelet,
Nélküled mit sem ér a nyár,
Te szőke lány.
Két szemed,
Bennük ha meglátom a kék eget,
Egyszerre elolvaszt a vágy,
Te szőke lány.
Kovács Mihály-KoMi 2009. szeptember 22.
05. Kép
Ott áll némán a zongorán,
Magányos évek hosszú során,
Egy régi fénykép, egy emlék
Mintha boldogok lennénk.
Habár már nem lehet velem,
E képről néz rám szűntelen.
Ez a kép egy elmúlt pillanat,
Mely mindörökre megmarad,
És nézem ennyi év után,
Álom volt-e csak csupán.
A múltba vissza-vissza űz,
Itt benn nem alhat ki a tűz.
Ez a kép egy régmúlt pillanat,
Mely mindörökre megmarad,
És kérdem ennyi év után,
Hogy álom volt-e csak csupán.
Kovács Mihály–KoMi 2007. november 26.
06. Az én hazámban szép a nyár
Elkerültem messze földre,
Nem volt senkim, nem volt otthonom,
A lelkemet bánat gyötörte,
De ilyen a sors, jól tudom.
Megbarátkoztam a széllel,
megkértem őt bárhová is tart,
Ha magyar szavat hall az éjben,
Dúdolja bátran ezt a dalt.
„Az én hazámban szép a nyár
Langyos esték éjszakák,
Mikor a pipacs virágzik,
Nekem oly nagyon hiányzik.”
Nyugtomat most sem találom
Hisz távol tőlem van az én hazám.
Álmaimban gyakran látom,
és megkönnyezem csendben, igazán.
Megkérem a kósza szellőt,
Bármerre jár, bárhová is tart
Ha magyar embert lát e földön
Dúdolja néki ezt a dalt.
“Az én hazámban szép a nyár
Langyos esték éjszakák,
Mikor a pipacs virágzik,
Nekem oly nagyon hiányzik.”
Kovács Mihály-KoMi 2009. június 6.
07. Te voltál nékem
Gyakran álmodoztunk,
Hogy lesz még sok szép napunk.
Hogy lesz még szerelmes szó,
És minden, minden mi jó.
De az élet úgy elszaladt
És mindez álom maradt.
Te voltál nékem a tavasz és a nyár,
Te voltál az, ki mindig haza vár,
Te hagytál így el ennyi év után,
Te lettél végül minden ami fáj.
Te voltál nékem a tavasz és a nyár
Te voltál az, ki mindig haza vár,
Te hagytál így el ennyi év után,
Te lettél nékem minden ami fáj.
A bánat nem múlik el,
Az eső se mossa el,
Örök nyugovóra térsz,
De bennem, itt tovább élsz.
A könny most nem elég,
De sír velem az ég.
Te voltál nékem a tavasz és a nyár,
Te voltál az, ki mindig haza vár,
Te hagytál így el ennyi év után,
Te lettél végül minden ami fáj.
Te voltál nékem a tavasz és a nyár
Te voltál az, ki mindig haza vár,
Te hagytál így el ennyi év után,
Te lettél nékem minden ami fáj.
Kovács Mihály-KoMi 2009. november 5.
08. Elmúlt a nyár
Egy nyári éj emléke most is él,
Elmúlt az ősz és újra itt a tél.
Magányosan még most is rólad álmodom,
Feledni nem..., feledni nem tudom.
Elmúlt a nyár és vele minden mi szép,
Vele szállt el az a szép álomkép,
Elmúlt a nyár de ismét a múltba hív,
Ott maradt két…,két összetört szív.
Zord, hideg tél, az álmom is befagy,
Kereslek én, nem tudom merre vagy.
Tavaszra majd ha újra virágzik a rét,
Lehet hogy ott találkozhatunk még.
Elmúlt a nyár és vele minden mi szép,
Vele szállt el az a szép álomkép,
Elmúlt a nyár de ismét a múltba hív,
Ott maradt két…,két összetört szív.
Kovács Mihály-KoMi 2003. október 31.
09. Ha elhagy a szerencse
Ha kudarcok sora sújt téged,
És úgy látod hogy mostmár véged,
Ha nem hiszel semmiben már,
Hogy rád talán szebb jövő vár.
Ha lelkedet gyötri a bánat,
És tested is lassan elfárad,
Ha azt hiszed hogy itt a vég,
Nézz fel, majd segít az ég.
Ha elhagy a szerencse,
A sorstól el lettél feledve.
Bölcs legyél, mégse add fel,
Hisz az életben harcolni kell.
Ha elhagy a szerencse,
Indulj el bátran és nevetve,
Mindig van egy kis remény,
Hisz az élet egy kalandregény.
Kovács Mihály–KoMi 2010. január 6.
10. Ki egyszer útra kel
Ki sok év után egyszer végül hazatér,
Tekinget némán, hogy hol is az a tér.
Az utcákat járva mosolyog kedvesen,
Kit falujában mégsem ismer senki sem.
Ki régi kedvesét újra megtalálja,
Szíve elszorul amikor újra látja.
Megszólitaná, de végül nem meri,
Talán nagyon fájna ha már ő sem ismeri.
Ki egyszer útra kel, többé nem lesz otthona,
Az álomvilág sajnos gyakran mostoha.
Kitől a szíve kérdi mért volt ostoba,
Elhagyni fészkét, hogy többé ne legyen otthona.
Kovács Mihály–KoMi 2009. október 12.